Montessori egész életében az öntudatos, boldog és szabad gyerekek nevelésén dolgozott. Előző cikkünkben két nevelési alapelvét vettük górcső alá, most folytassuk további hárommal!

Kellő idő a tapasztalásra

Mai modern világunkban legtöbbünk életének szerves része a folyamatos rohanás, de Montessori már régen megmondta: nem kell sietni. Ha mindig rohanunk, nem hagyunk időt arra, hogy a gyerek minden nap minél több mindent felfedezzen, kipróbáljon, ez pedig gátat szabhat fejlődésének. Ne siettessük pl. az evésben, öltözködésben vagy rendrakásban. Jóllehet sokszor nehéz lelassulni a gyerekhez, de mindenképpen érdemes megpróbálni, mert ezzel rengeteget segíthetünk neki. Tudatosan érdemes koncentrálni arra, hogy a gyerek közelében lassítsuk le a mozdulatainkat, legyünk türelmesek, hagyjunk számára időt a próbálkozásra. Maradjunk nyugodtak akkor is, ha valami probléma adódik. Lehetőség szerint hagyjuk, hogy a gyermek jöjjön rá a probléma megoldására, a hiba kijavítására. Montessori éppen ezért rengeteg olyan érzékszervi fejlesztésen keresztül megvalósuló, motiváló játék- és munkaeszközt fejlesztett ki és használt, melyeknél a gyereknek lehetősége van a saját hibáinak önálló észlelésére és korrigálására.

Az időfaktor lényeges abból a szempontból is, hogy ne hasonlítgassuk a gyereket máshoz, ne erőltessük rá a kötelező haladási tempót, inkább a saját korához, érettségéhez, és képességeihez mérjük a fejlődését. Tartsuk szem előtt, hogy az a gyerek, akit folyton kritizálnak, felnőttkorában hajlamos lesz mások felett is rendszeresen ítélkezni.

A döntés és a választás szabadsága

A Montessori gyermeknevelés célja, hogy a gyerek már kiskorában képessé váljon az önálló döntések meghozatalára, így felnőttként könnyebben veszi majd az akadályokat. Montessori szerint jó, ha a gyerek dönthet bizonyos kérdésekben, pl. hogy mivel szeretne játszani, és ő választhatja meg, hogy mennyi ideig. Így egyrészt már az első éveiben megtapasztalhatja a kompetencia érzését, másrészt elkezd kialakulni benne a képesség a saját idejének beosztására.

Montessori azt javasolja, hogy hagyjuk érvényesülni a gyerek személyiségét, ne erőltessünk rá olyat, amit nem szeret. Ha esetleg nem tud döntést hozni, akkor bíztassuk, hogy merjen erről beszélni és bátran kérdezzen a környezetétől. Ezzel olyan szabad környezetet teremhetünk a gyerek köré, ami rendkívül motiváló számára. Fontos, hogy Montessori szerint a gyerek nem azt csinál, amit akar, vagyis nem abszolút szabadságot engedünk meg számára, hanem a választás szabadságát. Természetesen Montessori szerint is fontos a következetesség: ha a gyerekkel közösen megállapodunk valamiben, akkor azt be is kell tarta(t)ni.

Motiváció

Montessori a játékàtapasztalatàtudás folyamatában hitt, s ennek elősegítésére kreatív nevelési módszereket dolgozott ki. Kizárta a tekintélyelvűséget, mert szerinte nem sok eredményre vezet, ha a gyereknek folyton csak parancsolgatnak, és nem hall mást, csak utasításokat. Fáradozásaink gyümölcsét pedig felnőttkorban arathatjuk majd le. Montessori szerint sokkal jobb, ha nem „informátorok” vagyunk a gyerek felett, hanem „szervezők” mellette. Tudjuk, hogy kellő motivációval hegyeket lehet megmozdítani, de a szürke hétköznapokban ezt megvalósítani már jóval nehezebb. De gondoljunk Montessori alábbi mondataira: „Arra taníts, hogy önálló lehessek, hogy büszke lehessek magamra! Hogy elgondolkozzam rajta, hogy képessé váljak rá, hogy eldönthessem, hogy véghez vigyem. Én magam! Mert ez az út vezet el a gyermeki lét végső céljához a boldog felnőttséghez!”

Maria Montessori