Maria Montessori a róla elnevezett pedagógiai-pszichológiai iskola megalkotójaként számos olyan nevelési alapelvet fektetett le, melyek ma már lehet, hogy egyértelműnek tűnnek, de az ő korában úttörőnek, és szabadelvűnek hatottak. Fontosságukból pedig azóta sem vesztettek. De mik is ezek az alapelvek?

Személyre szabottság

Montessori szerint nagyon fontos a személyre szabottság, és, hogy a gyerekek jól és szabadon érezzék magukat. Ma már egyértelmű számunkra, hogy a bölcsődékben, óvodákban kis asztalok, székek és mellékhelyiségek fogadják a gyerekeket, de Montessori idejében ez nem volt így. Ő volt az, aki bevezette, hogy a bútorok igazodjanak a gyerekek testmagasságához, és ne rémisztő méretű tárgyakkal kelljen megküzdeniük. Ezzel a módszerrel egyrészt praktikusan elősegítette a gyerekek önállóságát, hiszen a méretüknek megfelelő székre segítség nélkül tudnak leülni, illetve nyújtózkodás nélkül elérik a kis asztalt. Ez a változás pszichológiai szempontból is hasznos: növeli a gyerekek komfortérzetét, és megkönnyíti a világ megismerésének folyamatát. Ennek nyomán otthon is érdemes úgy kialakítani a gyerekszobát, hogy a gyerkőc könnyen elérje a tárgyakat, pl. a nyitott polcokról szabadon le tudja venni a játékait. Amennyire a lehetőségek engedik, a gyerekszoba legyen rendszerezett és szellős.

A személyre szabottság témaköréhez tartozik az is, hogy a szülő folyamatosan monitorozza a gyereket, árgus szemekkel figyelje, hogy mi érdekli, mi vonzza, mit szeret, hiszen ezen információk életbevágó fontosságúak lesznek a későbbi életében. Gondoljunk csak a pályaválasztás fontosságára! Hasznosnak bizonyul az is, ha a szülők a gyerek személyiségéhez igazítják a kommunikációjukat, pl. ha a gyerek érdeklődési területéből merített példákkal magyaráznak el egy új ismeretet, akkor jobban és hamarabb megérti.

 Önállóság, felelősségvállalás

Minden olyan helyzetben, amikor megengedhető, hagyjuk, hogy a gyerek önállóan végezzen el bizonyos tevékenységet. Ha képes megcsinálni valamit, akkor adjunk neki időt és teret hozzá. Ha már meg tudja kötni a cipőjét, akkor hagyjuk, hogy ő csinálja, akkor is, ha éppen sietünk valahová. Ha már képes vizet tölteni egy pohárba, akkor hagyjuk, hogy töltsön ő, még akkor is, ha eleinte sokszor kifolyik a víz. Montessori rámutatott arra, hogy a gyerekek gyakorlás útján tanulnak, ezért a szülők feladata, hogy biztosítsák számukra a megfelelő környezetet és a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy a lehető legönállóbban tudjanak működni. Ha a gyerek érzi, hogy elfogadjuk, támogatjuk, akkor magabiztosabb lesz.

Montessori nagy hangsúlyt fektetett a napi rutinra, a mindennapi felelősségvállalásra. Azt javasolta, hogy otthon és a gyerekközösségekben is minden gyereknek legyen saját feladata. Így jöttek létre például a napos/hetes és krétafelelős szerepek. Ennek nyomán otthon is adhatunk a gyereknek olyan feladatot, ami csak az övé. Felelősségre nevelhetjük azzal, ha napi szinten az ő feladata a játékok elpakolása, vagy lehet ő az, aki terítésnél gondoskodik a szalvéta kirakásáról.

Maria Montessori